A vessző (és, vagy, s, meg)

Az egyik leggyakoribb hibaforrás az és, vagy, s és meg kötőszó előtti vessző. A helyesírási szabályzat szerint ha egy ilyen kötőszó két azonos szerepű mondatrész között áll, akkor előtte nem található vessző. Például: A vacsorán levest, húst és desszertet szolgáltak fel. (Ugyanezen ok miatt a felsorolásban lévő stb. elé sem teszünk vesszőt, hiszen ez a s a többi kifejezés rövidítése.)

Kötelező azonban a vessző kitétele, ha a kötőszó két tagmondat határán található. Például: A pincér az asztalra helyezte a tálat, és szó nélkül eltűnt.

Bizonyos esetekben nehézséget okozhat annak eldöntése, hogy a kötőszó azonos mondatrészeket vagy külön tagmondatokat határol. A tapasztalat szerint azonban a legtöbb ilyen problémát a mondat pontatlan szerkesztése okozza, és egy másik kötőszó gyakran megoldja a gondot.

Például:

A cím kerül a számlálóba és az ehhez tartozó utasítás a regiszterbe.

Ehelyett sokkal tisztább és gördülékenyebb megoldás a következő:

A cím kerül a számlálóba, az ehhez tartozó utasítás pedig [/meg] a regiszterbe.

Az illetve szó előtt mindig van vessző.