Egybeírás, különírás

Az alanyos, minőségjelzős és mennyiségjelzős viszonyban lévő szókapcsolatokat (tehát azokat, amelyekben az összetétel tagjai között alanyi, illetve mennyiség- vagy minőségjelzői kapcsolat van) általában külön írjuk: gondatlanság okozta kár (alanyos), jobb oldal (minőségjelzős), száz forint (mennyiségjelzős).

• Mindhárom típusú szerkezetet egybeírjuk azonban, ha az összetétel jelentése eltér a tagok jelentésének összegétől: nyakatekert <> kitekert nyakú (alanyos), gyorsvonat <> gyors vonat (minőségjelzős), háromszög <> három szög (mennyiségjelzős).

• A hagyomány szerint számos ilyen szerkezetet egybe írunk jelentésváltozás nélkül is: napsütötte (táj), szúette (bútor) (alanyos), nagyfokú (udvariatlanság), útitárs (minőségjelzős).

• A jelzőként szolgáló mennyiségjelzős kapcsolatokat abban az esetben írjuk egybe, ha az összetétel mindkét tagja egyszerű (azaz nem összetett) szó: százéves ember, nyolcbites egység, ötnapos csecsemő.

• Ha azonban akár az egyik, akár a másik tag összetett szó, a szerkezet külön írandó: százöt éves ember, nyolc megabites egység, öt hónapos gyermek.

• Nagyjából ugyanez a szabály alkalmazható az anyagnévi jelzős kapcsolatoknál is: bőrtárca, betongerenda, de: bőr pénztárca, vasbeton gerenda.

A tárgyas, határozós és birtokos jelzős szókapcsolatokat, amennyiben ezt a kapcsolatot külön rag nem jelzi, általában egybeírjuk: munkavállaló (tárgyas, ti. munkát vállaló), munkatárs (határozós, ti. társ a munkában), disznóhús (birtokos, ti. a disznó húsa). Bizonyos esetekben nem is egyértelmű a szókapcsolat típusa, pl. mindentudó, titokőrző (lehet tárgyas, ti. mindent tudó, titkot őrző, vagy birtokos, ti. mindennek a tudója, a titoknak az őrzője).

• Ha ugyanezt a fogalmat jelölt kapcsolat fejezi ki, akkor ez külön írandó: munkát vállaló, munkába lép, a disznó húsa.

• A raggal jelölt szerkezeteket is egybeírjuk azonban, ha az összetétel révén a szerkezet jelentése megváltozik: jótáll, ágrólszakadt, barátfüle.

Szóösszetétel révén gyakran keletkeznek igen hosszú szerkezetek. Ezek írásmódjára a következő szabály vonatkozik:

• A két egyszerű szóból keletkezett összetételeket egybeírjuk: paradicsomsaláta, teljesítménynövekedés.

• A többszörösen összetett, vagyis kettőnél több szóból létrejött szavakat is általában egybeírjuk: cseppkőbarlang, úttörővasút.

• A hat szótagnál hosszabb többszörös összetételeket azonban kötőjellel tagoljuk a fő összetétel határán: munkaerő-nyilvántartás, csapatzászló-avatás.

• Ez utóbbi esetben az igekötő csak akkor számít külön összetételi tagnak, ha két vagy több szótagból áll: befogadóképesség, előadó-művészet.

Az egybeírás–különírás témakörében még egy szabályt, az egyik úgynevezett mozgószabályt érdemes megemlíteni. E szerint ha egy külön vagy kötőjellel írt szókapcsolathoz olyan utótag járul, amely az egészhez tartozik hozzá, akkor az új szerkezetben ezt az előbbi szókapcsolatot egybeírjuk, és ehhez kötőjellel kapcsoljuk az utótagot. Például: hideg víz, de: hidegvíz-csap; hálózati kábel, de: hálózatikábel-csere.

Itt szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy az angol (és sok más) nyelv szerkezetéből és szóalkotási módszereiből következően az eredeti szöveg tükörfordítása esetén igen könnyen keletkeznek sokszorosan összetett és rendkívül hosszú szörnyetegek. Afényképezőgépállványtoktartóanyacsavarfejalátétgumilapocska-készlet típusú szavak helyesírási szempontból nem számítanak hibásnak, de ha egy mód van rá, tanácsoljuk és kérjük az összes bonyolult, kicsit is döcögő szerkezetet átfogalmazni.

A betűszókhoz és a tulajdonnévi szóösszevonásokhoz kötőjellel fűzzük az utótagokat: IP-cím, DHCP-kiszolgáló, X-szerver, Mozilla-ablak stb.

Nem kötőjelesek a következők: XFree86 kiszolgáló, TCP/IP protokoll stb., hiszen itt bizonyos dolgok (kiszolgáló, protokoll) egy adott névvel ellátott típusáról van szó.